Keresztutunk szeretethimnusza

A keresztút misztériuma csak a szeretet látásában közelíthető meg. Mindaz, ami ott történt, a szeretet erejét és győzelmét hirdeti. Ezt a „mindennél magasztosabb utat”, a szeretetet kell megvalósítanunk nekünk is saját életünkben. A megvalósítás folyamat, melyben állandóan fejlődni kell, míg el ne jutunk odáig, hogy mint érett gyümölcs, az Atya kezébe hulljunk. Pál apostol szavai a Szeretethimnuszban ezzel az úttal ismertetnek meg: „Amikor még gyermek voltam, úgy beszéltem, mint a gyermek. Úgy gondolkodtam, mint a gyermek, úgy ítéltem, mint a gyermek. De mikor férfivá nőttem, elhagytam a gyermek szokásait” (1Kor 13,11).

I. Pilátus halálra ítéli Jézust

Imádunk Téged, Krisztus, és áldunk Téged.
Mert szent kereszted által megváltottad a világot.

„Szóljak bár emberek vagy angyalok nyelvén, ha szeretet nincs bennem,
csak zengő érc vagyok vagy pengő cimbalom.” (1Kor 13,1)

A műveltségére büszke, római világot megjelenítő Pilátus szavai és magatartása elgondolkodtatnak bennünket. Nem minden az ékesszólás. A szavak csengése mögött azok valódi tartalmát keressük. A szó értéke pedig éppen abban áll, hogy szeretetet közvetít. Az „Ige” azért lett emberré, hogy a mi nyelvünkön szólaltassa meg az egyetlen igazságot, Isten szeretetének igazságát. Jézus csöndje Pilátus előtt beszédesebb a rétor bölcsességénél, mely csupán üresen zengő érc és cimbalom.

Uram! Elítéltetésed zsivaja tanítson meg minket a szeretet csöndes szavának bátor megvallására!

Könyörülj rajtunk, Uram!

II. Jézus vállára veszi a keresztet

Imádunk Téged, Krisztus, és áldunk Téged.
Mert szent kereszted által megváltottad a világot.

„Legyen bár prófétáló tehetségem. Ismerjem bár az összes titkokat és minden tudományt.
Legyen akkora hitem, hogy hegyeket mozgassak, ha szeretet nincs bennem,
mit sem érek.” (1Kor 13,2)

A szeretet mindenekelőtt tett. A szó önmagában bár szép és az igazság közvetítésére alkalmas valóság, kevés. A szavak igazsága és ereje a tettekben mutatkozik meg. Jézus tanító munkájának hitelesítője a tett, hogy vállára veszi a keresztet, és minden lépésével eleven tanúja Isten szeretetének és igazságának. Ez az igazi prófétaság: tettekre váltani a szeretetet. Ilyen prófétákra van szükség ma. Erre a prófétaságra kent fel bennünket is a Szentlélek keresztségünkben és bérmálásunkban. Naponta találkozunk életünkben a kereszt realitásával. Legyen akkora hitünk, hogy hegyeket mozgasson, ha a szeretet cselekedetei nincsenek meg bennünk, mit sem ér prófétai küldetésünk.

Uram! A tett, amellyel magadhoz ölelted a keresztet, tanítson meg minket, hogy a bölcsesség, a titkok és tudományok ismeretet a szeretet tetteiben nemesedik valódi értékké!

Könyörülj rajtunk, Uram!

III. Jézus először esik el a kereszt alatt

Imádunk Téged, Krisztus, és áldunk Téged.
Mert szent kereszted által megváltottad a világot.

„Osszam el bár egész vagyonomat a szegényeknek. S vessem oda testemet, hogy elégessenek.
Ha szeretet nincs bennem, mit sem használ nekem.” (1Kor 13,3)

Hát még a tett sem minden? Nem elég tenni a jót? Nem elég szétosztani mindenünket a szegényeknek, odavetni önmagunkat, a testünket, hogy elégessenek? Nem elég hőssé válni? Nem. Akaraterő szülte, büszke hőstettekre sokan képesek. Az igazi értékhez, a valódi jótetthez szeretetre van szükség. Jézus összeroskadása ezért érték, mert értünk, szeretetből valósult meg. Nem elég a „szociális segély”, az embernek szeretetre van szüksége, mégpedig arra a szeretetre, amely Jézusból árad.

Uram! Összeroskadásod tanítson meg minket, hogy a szeretet az az egyetlen erő, amely képes bukásainkból életre kelteni, fölemelni!

Könyörülj rajtunk, Uram!

IV. Jézus édesanyjával találkozik

Imádunk Téged, Krisztus, és áldunk Téged.
Mert szent kereszted által megváltottad a világot.

„A szeretet türelmes, a szeretet jóságos. A szeretet nem féltékeny.” (1Kor 13,4)

Az anyaság igazi titka, hogy nem magához láncol, nem önzően tartogat magának. Azért hozza világra az életet, mert gazdagítani akarja a világot. Mária így nyújtotta Jézust a világnak Betlehem csöndjében, majd a tanítóúton csöndesen követte fiát, és a keresztúton szemlélte őt. Mária nem lázad, nem fenyegetőzik, még Istentől sem kéri számon a történteket, hanem türelmes, jóságos, nem féltékeny. Mert tudja és hiszi, egyszerre tudja és hiszi, hogy itt és most Jézus a szeretet útját járja, hogy életet adjon a világnak.

Uram! Mária türelme, jósága és nagylelkűsége, amellyel melletted áll, tanítson meg minket is mindennapi dolgainkban erre a nagylelkű, hiteles szeretetre!

Könyörülj rajtunk, Uram!

V. Cirenei Simon segít Jézusnak a kereszthordozásban

Imádunk Téged, Krisztus, és áldunk Téged.
Mert szent kereszted által megváltottad a világot.

„A szeretet nem kérkedik, a szeretet nem gőgösködik.” (1Kor 13,4)

A valódi szeretet magáért a jóért teszi a jót. Nincs benne semmi kérkedés vagy gőg. Nem szorul rá, hogy már itt a földön elnyerje jutalmát. Nem mindig lelkes és lángoló, de legalábbis egy idő után elkötelezett és rendíthetetlen lesz. Simont is kényszerítették, hogy vigye Jézus keresztjét. Ez a kereszt van annyira durva és nehéz, hogy nem fér hozzá kérkedés és gőg. Ez a kereszt a zsidóknak botrány, a görögöknek balgaság, nekünk azonban Isten ereje és bölcsessége.

Uram! Simon kényszerből született és valódi szeretetté nemesedett kereszthordozása tanítson meg minket is legyőzni magunkban a kérkedés és gőg lelket ölő mérgét!

Könyörülj rajtunk, Uram!

VI. Veronika letörli Jézus arcátk

Imádunk Téged, Krisztus, és áldunk Téged.
Mert szent kereszted által megváltottad a világot.

„A szeretet nem tapintatlan, a szeretet nem keresi a magáét.” (1Kor 13,5)

Mindenkitől azt kívánja az isteni szeretet, amire képes. A gyönge nő, Veronika, nem képes vinni a fizikai terhet. De mennyire megrendítő az a gesztus, amellyel tapintatos és hűséges szeretetét bizonyítja. Megtörli a szenvedő arcát. Nem nagy dolog, nem is hőstett, egyszerű és szívből jövő, tapintatos szeretet. Ez a tapintat többet ér a tehetős ember látványos cselekedeteinél. Nem fizetségért teszi, hanem szeretetből. És bár nem keresi a magáét, mégis megkapja jutalmát: a hagyomány szerint Jézus arcvonásai ott maradtak a kendőn. Nincs olyan szeretetcselekedet, amely ne ezt a jutalmat nyújtaná nekünk is: Jézus arcvonásait a lelkünkben.

Uram! Veronika tapintatos szeretete által taníts meg minket arra, hogy ha vinni nem is tudjuk mások keresztjét, legyen bennünk figyelem és tapintat mások fájdalma iránt!

Könyörülj rajtunk, Uram!

VII. Jézus másodszor esik el a kereszt alatt

Imádunk Téged, Krisztus, és áldunk Téged.
Mert szent kereszted által megváltottad a világot.

„A szeretet haragra nem gerjed, a szeretet a rosszat föl nem rója.” (1Kor 13,5)

A tehetetlenség dühítő. Másokban is az, hát még mennyire önmagunkban. A jó elhatározásokban való állhatatlanságok, önbecsülésünk törékeny voltának tapasztalata haragra gerjeszti bensőnket. Az állhatatlanságunk szégyenéből való fölkelésünkhöz szeretetre van szükségünk. Arra a szeretetre, mely haragra nem gerjed akkor sem, ha másodszor is elbukunk. De ugyanezt kívánja meg nem csak önmagunk, hanem mások felé is, mert a rosszat föl nem rója. Előre kell haladnunk a keresztúton ahhoz a belső érettséghez, hogy felfoghassuk, milyen az a szeretet, amely a visszaeső bűnökért is kész megbocsátani. Az Atya is ezzel a szeretettel siet elénk.

Uram! Második esésed alázata semmisítse meg lelkünkben a haragot, mely soha nem lehet az evangélium útja, és tanítson meg minket az irgalom mibenlétére!

Könyörülj rajtunk, Uram!

VIII. Jézus vigasztalja a síró jeruzsálemi asszonyokat

Imádunk Téged, Krisztus, és áldunk Téged.
Mert szent kereszted által megváltottad a világot.

„A szeretet nem örül a gonoszságnak, de együtt örül az igazsággal.” (1Kor 13,6)

Sírni a sírókkal és együtt örülni az örvendezőkkel. Nemes és mélyen emberi gesztus. Hiányzik a mai ember lelkéből a másikkal való együttérzés. Nehéz, mert mindig csak várjuk és nem adjuk másoknak. Jézus példája felnyitja szemünket: amikor saját terheim alatt görnyedek, képes lehetek mások fájdalmára odafigyelni? És megtörténik a csoda: megtapasztalom, hogy miközben észreveszem mások keresztjét is, a magam terhe könnyebbé válik. Minden egyes vigasztaló szó kamatosan gyógyítja saját sebeimet is.

Uram! Te saját fájdalmad elfogadása közben beleéreztél mások érzéseibe. Taníts meg minket arra, hogy ne temetkezzünk bele saját magunk fájdalmába, hanem az igazság Igéjével tudjunk hatékony vigaszt nyújtani másoknak és magunknak is!

Könyörülj rajtunk, Uram!

IX. Jézus harmadszor esik el a kereszt súlya alatt

Imádunk Téged, Krisztus, és áldunk Téged.
Mert szent kereszted által megváltottad a világot.

„A szeretet mindent eltűr, mindent elhisz.” (1Kor 13,7)

A sokszori esés már a hit próbája életünkben. Itt már nem emberi, racionális érvek serkentenek a fölkelésre. Nem a tapasztalatra épülő törvényszerű cselekvés. Hanem csak és kizárólag a személyek közötti, hitre épülő szeretet. Mert csak ez a magatartás olyan, ami mindent elhisz. Csak a hitre épülő szeretet tűr el mindent, mert ez a hit nem emberben való hit, hanem Istenben és az õ irántunk való végtelen szeretetében való hit. Természetfeletti, isteni erény. A Szentléleknek az az ereje, amely egyedül képes minden kudarc ellenére is újrakezdeni. Ezzel a szeretettel szeret minket Isten, és ezzel a szeretettel valósíthatjuk meg leginkább emberi önazonosságunkat: embernek lenni az embertelenségben, újra bizalmat ajándékozni az önmagából már teljesen kifordult és eltorzult embernek, önmagunknak és másoknak is.

Uram! Összetörtséged és erőtlenséged tanítson meg minket arra, hogy nem élhetjük meg másként emberségünket, csak ezzel a hitre épülő, teljesen csak rád hagyatkozó, mindent elfogadó szeretettel!

Könyörülj rajtunk, Uram!

X. Jézust megfosztják ruháitól

Imádunk Téged, Krisztus, és áldunk Téged.
Mert szent kereszted által megváltottad a világot.

„A szeretet mindent remél, mindent elvisel.” (1Kor 13,7)

Remél akkor is, amikor megfosztják még utolsó magáénak tulajdonított csecsebecséitől is. A kórházi ágyon fekvő lemeztelenített haldokló, akinek már semmije sincsen, ami az övé, õ érti meg igazán, mit jelent remélni. Ez a kiszolgáltatottság ismerteti meg vele is, mint Jézussal is azt, hogy Isten valóban Atya, aki felöltözteti a mezei virágot, aki táplálja az ég madarait, és aki életet, örök életet ad a kiszolgáltatott embernek. Mindent el kell veszíteni ahhoz, hogy megszülessék ez a remény a lélekben. Mert ez a remény nem az ember nagyszerűségéről, hanem Isten hűségéről tanúskodik. Elviseli a lemeztelenítést, a megszégyenítést is, hogy betakarja a mi mezítelenségünket és szégyenünket.

Uram! Mezítelenséged és mindentől való megfosztottságod szemlélése által taníts meg minket arra, hogy akarjunk és merjünk készülni erre a mi életünkben is egyszer megvalósuló kiszolgáltatottságra, a remény tiszta hangjának megszólalásával!

Könyörülj rajtunk, Uram!

XI. Jézust keresztre feszítik

Imádunk Téged, Krisztus, és áldunk Téged.
Mert szent kereszted által megváltottad a világot.

„A szeretet soha el nem múlik.” (1Kor 13,8)

Az utak mentén, a templomok tornyán, otthonaink falán, és főleg a temetőben, sírjainkon ezt hirdeti a kereszt jele. A szeretet soha el nem múlik. Így szeretett az Isten, hogy a keresztre ment értünk, és ezt kívánja tőlünk is, hogy mi is vállaljuk ezt az utat érte. Ez az a szeretet, amely el nem múlik. Az érzések, a hangulat, az élmény mulandó. A szeretet nem, mert nem önmagát keresi, hanem a másikat. Jézus az Atyát kereste és bennünket. Az én szeretetem kit keres? Kire irányul? A keresztfára tekintve vagyunk képesek fölfedezni saját szeretetünk önzését és azt az utat, amely szeretetünket gyógyítani képes.

Uram! Keresztre feszítettséged szemlélése tanítson meg minket a búzaszem titkára: ha nem hull a földbe és el nem hal, egyedül marad, ha elhal, bőséges termést hoz!

Könyörülj rajtunk, Uram!

XII. Jézus meghal a kereszten

Imádunk Téged, Krisztus, és áldunk Téged.
Mert szent kereszted által megváltottad a világot.

„A prófétálás megszűnik. A nyelvek elhallgatnak. A tudomány elenyészik.” (1Kor 13,8)

(Csendben imádkozunk)

Könyörülj rajtunk, Uram!

XIII. Jézust leveszik a keresztről és édesanyja karjaiba helyezik

Imádunk Téged, Krisztus, és áldunk Téged.
Mert szent kereszted által megváltottad a világot.

„Tudásunk csak töredékes. Töredékes a prófétálásunk is.
Mikor azonban eljön a beteljesedés, ami töredékes, véget ér.” (1Kor 13,9—10)

Ezzel a töredékes hittel szemléli Jézust Mária, az édesanyja. Így fogadja őt a másik édesanya, az Egyház is. Ezzel a töredékes és törékeny tudással és prófétálással éljük mi is földi zarándoklásunk idejét. De azzal a rendíthetetlen hittel, hogy a beteljesedés napjaiban mindaz, ami töredékes, véget ér. Addig azonban megmarad ez a tudás és prófétálás mint szeretetből fakadó ismeret és küldetés. Ismeret, melyet napról napra mélyíteni kell, küldetés, mely prófétálásra késztet, hogy mások is ezzel a hittel, reménnyel és szeretettel fogadhassák Krisztus megváltó halálának igazságát.

Uram! Holttested mozdulatlansága a tudás töredékességét hirdeti. Add nekünk Mária töretlen hitét, és általa taníts meg minket arra, hogy ami most töredékes, a beteljesedés napjaiban véget ér!

Könyörülj rajtunk, Uram!

XIV. Jézus holttestét sírba helyezik

Imádunk Téged, Krisztus, és áldunk Téged.
Mert szent kereszted által megváltottad a világot.

„Ma még csak tükörben, homályosan látunk, akkor majd színről színre.
Most csak töredékes a tudásom, akkor majd úgy ismerek, ahogy én is ismert vagyok.” (1Kor 13,12)

Talán minden sírra ezt kellene felírni. Ez életünk tapasztalata, ez húsvéti hitünk tartalma: ma még tükörben, homályosan, akkor színről színre. De ehhez az ismerethez az szükséges, hogy Jézussal együtt végigjárjuk a szeretet e sajátos útját, mely minden töredékest képes odaadni Istennek, hogy megnyerje az elveszíthetetlent, a teljeset, a boldog örök életet.

Uram! Sírod legyen a mi sírunk is, mely megtanít minket arra, a töredékest és homályost azért vetik el, hogy halálából megszülessék a szeretet teljessége!

Könyörülj rajtunk, Uram!

Végigjárva a keresztutat, tanúi lehettünk a szeretet valódi mibenlétének. Megfogalmazhattuk saját meglátásainkat és feladatainkat. Mi tehát a teendőnk? A kinyilatkoztatás válasza: „Most megmarad a hit, remény, szeretet. Ez a három. De köztük legnagyobb a szeretet. Törekedjetek a szeretetre!” (1Kor 13,13)

Ámen

Tartalom:

Útravaló elmélkedések pünkösdig

Jézus keresztútja a családban

Friss hírek:

Hirdetéseink (2017. november 26.)

Templomi hirdetéseink Krisztus Király ünnepén Tovább...

Hirdetéseink (2017. november 19.)

Templomi hirdetéseink évközi 33. vasárnapon Tovább...

Hirdetéseink (2017. november 12.)

Templomi hirdetéseink évközi 32. vasárnapon Tovább...

Hirdetéseink (2017. november 5.)

Templomi hirdetéseink évközi 31. vasárnapon Tovább...

Hirdetéseink (2017. október 29.)

Templomi hirdetéseink évközi 30. vasárnapon Tovább...

Hirdetéseink (2017. október 22.)

Templomi hirdetéseink évközi 29. vasárnapon Tovább...

Ferenc pápa üzenete a missziós világnapra

Az Egyház 1926 óta minden év október utolsó előtti vasárnapján a missziókért és hithirdetőkért imádkozik Tovább...

Ima a Nemzetközi Eucharisztikus

Kongresszusért Tovább...

Ferenc pápa nagyböjti üzenete

Az Ige ajándék. A másik ember ajándék Tovább...

Ferenc pápa üzenete

a betegek 25. világnapjára Tovább...

Pápai üzenet

Őszentsége Ferenc Pápa üzenete a Béke 50. Világnapjának ünnepére Tovább...